Már ha lehet ilyet mondani. A kényszerbetegségben semmi élvezetes vagy szórakoztató nincs, az egész egy totális agyrém. Mégis, vannak olyan dolgok, amelyekre megtanít ez a betegség. És ha ezekre gondolok, már nem is bánom, hogy ezzel kell élnem. Következzék tehát egy kis pozitív:
Mire jó az OCD?
- Megerősít. Szokták mondani, hogy ami nem öl meg, az erősít. Ez 100% igaz. Ha egy ilyen agyrémmel megküzdesz, már elmondhatod magadról, hogy erős vagy.
- Türelemre tanít. Bizony, a gyógyulást nem adják ingyen. Én is megszenvedtem az elején a gyógyszerekkel, ezek ugyanis csak pár hét múlva hatnak, addig inkább rosszabbodás észlelhető, amit ki kell bírni valahogy. Ez nem épp egy fáklyásmenet... és ebben az állapotban nehéz elhinni, hogy létezik kiút. Nincs más megoldás, türelemmel kell lenni. Sokan elbuknak ebben a szakaszban, mert nincs türelmük kivárni, amíg végre jobban lesznek, és megszakítják a kezelést. Nem szabad! Ha már elkezdted, fejezd is be, meglesz a jutalma: egy normális élet!
- Toleranciára és megértésre nevel. Ezek után biztos, hogy nem fogsz lenézni senkit, aki kicsit furcsa vagy bármiben eltér az átlagtól...
- Megtanít jobban értékelni az apró örömöket. Mint például azt, hogy te döntheted el, mire akarsz gondolni. Hogy élhetsz. A szó minden értelmében. Ha egyszer kijöttél a kényszerek börtönéből, az élet valóságos csoda lesz számodra. Ezek igenis nagy dolgok! És tényleg nagyon sok mindennek lehet örülni.
Ha kényszerbeteg vagy, akkor akár kilábalóban vagy belőle, akár még nem, csak biztatni tudlak. Erős vagy, egy valódi hős! Remélem, ezzel a kis összeállítással tudtam neked segíteni abban, hogy egy kicsit pozitívabban tekints az életedre.
Öleléssel:
Zsú
