Lássuk, mi is az a kényszerbetegség, amelyben én is szenvedek.

A webbeteg szerint: "A szorongásos betegségek közé tartozó kényszerbetegségen, más néven obszesszív-kompulzív zavaron (OCD), a kényszergondolatokkal és/vagy kényszercselekedetekkel járó tartós, az egyén életét jelentősen megnehezítő állapotot értjük". Tehát ez egy szorongásos zavar, melynek alapja egy vagy több vissza-visszatérő, kellemetlen gondolat. Ennek témája igen változatos lehet, a tisztaságtól elkezdve a szexuális gondolatokon át a természeti katasztrófáktól való félelemig. A szorongást enyhítendő, a beteg különböző kényszercselekvéseket végez, amelyek nemritkán semmilyen logikai kapcsolatban nem állnak a kényszergondolattal (pl. bizonyos sorrendbe rendez tárgyakat, hogy a szerettei halála ne következzen be). Ez azonban csak kis időre hoz enyhülést.

Fontos, hogy a beteg tisztában van vele, hogy ezek a gondolatok hülyeségek, és a cselekvéseinek nincs értelme, mégsem tudja kiverni őket a fejéből. Mivel érzékeli, hogy a dolgai nem teljesen normálisak, igyekszik gondolatait és cselekedeteit mindenki elől titkolni. Ez különbözteti meg a kényszerbetegséget a pszichózisoktól; ez utóbbi esetben a betegnek nincs betegségtudata (pl. azt képzeli, hogy megszállták az ufók, és szerinte ez teljesen normális).

Előfordul, hogy valakinek csak kényszergondolatai vannak, kényszercselekedetek nélkül (az angol ezt pure-O-nak hívja), és ennek fordítottja is: kényszercselekedetek kényszergondolatok nélkül.

A kényszeres gondolkodás NEM egyenlő a negatív gondolkodással! Sőt, egy alapvetően pozitív életszemléletű ember is lehet kényszerbeteg. A különbség: a negatívan gondolkodó ember a rossz dolgokra reflektál az életében: már megint nem talált parkolóhelyet, rossz a munkahelyi légkör, elvesztette az állását, a férje/felesége nem elég kedves hozzá stb. Ő, ha akarja, el tudja terelni a figyelmét a gondolatairól, és nem egész nap ez jár a fejében. Ezzel szemben a kényszeres gondolatai akaratlanul, önkéntelenül bukkannak fel, és hiába nem akar arra gondolni az illető, ám egyszerűen nem tud másra gondolni. Mint amikor beakad a lemezjátszó. Ez pedig súlyos szorongással jár.

A kényszerbetegséget leggyakrabban gyógyszerrel és pszichoterápiával kezelik. Mára már jelentős eredmény, akár a teljes tünetmentesség is elérhető.

Következő bejegyzésemben a saját történetemet mesélem majd el.

Üdv mindenkinek:

Zsú